A Csongrád megyei Mentőszervezethez tartozó mentőállomások 1948. előtt a Vármegyék-és Városok Országos Mentő Egyesülete (VVOME) fennhatósága alá tartoztak. Az egyes városokban a VVOME kirendeltségek különböző időpontokban létesültek: Szegeden 1928. június 10-én, Hódmezővásárhelyen 1929. május 17-én, Makón 1928. augusztus 11-én, Szentesen 1930. november 9-én.
A szegedi mentőállomás története a fenti időpontnál jóval korábban kezdődik. Szeged városát – amely már akkor is szépen fejlődő, népes és kulturális vezetésre hivatott központ-ja volt az Alföldnek -1879. március 12-én a Tisza elöntötte, szinte valamennyi házát lerombolva a földdel tette egyenlővé.
Az egész ország, sőt számos európai főváros gyorsan érkezett segítsége a város újjáépítését lehetővé tette. A pusztító árvíz után a régi város helyén korszerű kör- és sugárút rendszerrel rövid idő alatt egy új város épült.
A közintézmények sorában legelsőnek az árvíz után – 1879. augusztus 27-én – megalakult a Városi Hivatásos Tűzoltóság. Ez azért érdemel említést, mert ettől az időtől kezdve a betegszállítást a tűzoltóság végezte. Igaz ugyan, hogy az első időben csak gyaloghordágyon, mert csak a módosabbaknak futotta bérkocsira. Az elsősegélynyújtást a kerületi tiszti orvosok végezték, legtöbbször házi ápolásra utalva a betegeket, mert kórházi elhelyezésre csak kivételes esetekben kerülhetett sor.
Bár az árvíz okozta hatalmas pusztítás, a nagy katasztrófa ugyancsak megtaníthatta a város lakosságát és hatóságait a mentő-jelmondatnak nagy igazságára: „Mindenkit érhet baleset!”. mégsem jutott senkinek eszébe, hogy a mentőintézményt megalakítsák.
1890-ben kolerajárvány pusztított Szegeden, ami miatt megnövekedtek a betegszállítási feladatok. Ezért a város beszerzett egy lófogatú betegszállító kocsit, amivel azonban csak a fertőző betegeket szállítottak. 1897-ben felállítja a város a fertőtlenítő intézményt, majd 1898-ban két új betegszállító kocsit vásárol, amelyeket először a fertőtlenítő intézményben helyeznek el. A szükségessé vált elsősegélynyújtást, továbbá a betegszállításokat a beosztott „fertőtlenítő tűzoltók” végezték.
A mentőállomás megszervezését Dr. Faragó Ödön tisztiorvos szorgalmazta, és vállalta az azzal járó számos nehézség és akadály leküzdését. A Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület (BŐME) vezetői a szervezésben és a kiképzésben adtak nagy segítséget. Dr. Faragó Ödön fáradhatatlan munkája eredményeként kerülhetett sor arra, hogy 1904. szeptember 5-én mentőállomás létesült Szegeden. Két tűzoltót Budapestre a BŐMÉ keretében tartott tanfolyamra küldtek, a többi tűzoltónak Dr. Faragó Ödön szervezett tanfolyamot. A mentőkocsik és a mentőszolgálatra kirendelt kocsis egypár lóval a gazdasági udvarban, a mentő-tűzoltók pedig a tűzoltó-laktanyában tartózkodtak.
A mentőállomás működését megismerte a város lakossága, és mind sűrűbben vette azt igénybe, amit az alábbi táblázat is érzékeltet.
Mentési feladatok ellátása évenként (1928-ig)
| 1904-ben | 112 feladat | 1917-ben | 1881 feladat |
| 1905-ben | 438 | 1918-ban | 1899 |
| 1906-ban | 565 | 1919-ben | 1315 |
| 1907-ben | 566 | 1920-ban | 1731 |
| 1908-ban | 780 | 1921-ben | 1544 |
| 1909-ben | 932 | 1922-ben | 1861 |
| 1910-ben | 1085 | 1923-ban | 4379 |
| 1911-ben | 1077 | 1924-ben | 4032 |
| 1912-ben | 905 | 1925-ben | 4086 |
| 1913-ban | 957 | 1926-ban | 4742 |
| 1914-ben | 1911 | 1927-ben | 4652 |
| 1915-ben | 1997 | 1928-ban | 1789 |
| 1916-ban | 1670 | (június 10-ig) |
Az első világháborút követő trianoni béke hontalanná tette a Kolozsvári Tudományegyetemet és a Kolozsvári Önkéntes Mentő Egyesületet is. A Kolozsvári Tudományegyetem 1921. évben Szeged város vendégszerető falai között talált új otthonra, egyelőre ideiglenes elhelyezésben, más rendeltetésű középületek átengedésével. Szeged város lakossága hatalmas anyagi áldozatával biztosította, hogy a Tisza partján, az árvíz emlékére emelt Fogadalmi Templom környékén teljesen új, tisztán ennek a célnak épült épületekben nyert elhelyezést véglegesen a Szegedi Tudományegyetem. Az ide telepedett és szeretettel fogadott egyetemi hallgatók viszonozni akarták a város vendégszeretetét, és 1922-ben megtették az első lépéseket arra, hogy a mentőszolgálatot ők lássák el.
A megvalósítás a mentőintézményt vezető Dr. Wolf Ferenc tiszti főorvossal és a mentőállomás adminisztrációját vezető Papp Ferenc tűzoltóparancsnokkal történt megállapodások folytán, egyelőre a Szegedi Önkéntes Tűzoltó Egyesület Mentő Alosztályaként történt meg. Ennek a mozgalomnak az orvostanhallgatók körében Dr. Szász Sándor volt a vezetője. Id. Dr. Jancsó Miklós, Dr. Vidákovícs Kamill professzorok vezetésével Dr. Kenessey Béla, Dr. Hints Elek és Dr. Engel Rudolf tanársegédek segédletével hathetes elsősegélynyújtó tanfolyamot tartottak és 1923. január 4-től 35 orvostanhallgató megkezdte a munkát, ellátva az ügyeleti szolgálatot is. Ezek közül nappal kettő, éjjel pedig egy orvostanhallgató tartott szolgálatot, akik mellé be volt osztva egy-egy tűzoltó. A betegek szállítására két lófogatú kocsi állt rendelkezésre. A mentőállomás kizárólag balesetek és hirtelen rosszullétekhez nyújtott elsősegélyt, továbbá a kórházi ápolásra szoruló beszállítást végezte.
A mentőszolgálatban eltöltött idő egy leendő orvosnak mindenképpen hasznos volt.Hozzászoktak a beteghez, a váratlan helyzetekhez, nem féltek a vérző sebektől, tudták mit kell tenni ájult, eszméletlen beteggel, szüléseket vezettek le önállóan.
1921-ben a tűzoltóság a katonaságtól kapott négy sebesültszállító autót, ebből kettőt rövidesen üzembe is helyeztek. Ettől kezdve balesetekhez már mentőkocsival vonultak ki,sajnos csak rövid ideig, mivel a katonaság az autókat eladta, és azokat elvitték. Eközben a tűzoltóság autóroncsokat vásárolt a Magyar Királyi Felszámoló Hivataltól, amelynek felhasználásával üzemképes állapotba hoztak a tűzoltóság műhelyében egy Opel gyártmányú kis teherautót, és ezt 1921. május 8-án használatba is vették. 1926-ban ponyvafedél helyett üvegezett oldalfalakkal és hátsó ajtóval csukottá alakították át.
1927-ben a tűzoltóság ismételt sürgetésére a Város Tanácsa beszerzett egy teljesen új Magosix, hathengeres motorú, önindítóval, kézmosóval, fűtőberendezéssel ellátott mentőautót.
A szegedi mentőintézmény fejlődésének újabb szakasza 1928. év elején kezdődött. A budapesti székhellyel megalakult a VVOME, a mentőintézmények egész ország területén egységes elvek szerint való kiépítése során – amelyet a Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium nemcsak erkölcsileg, hanem anyagilag is támogatott – javaslatot tett Szeged Városának a mentőállomás átvételére.
Az országos mentőegyesület ajánlatát a Város Tanácsa mind anyagi szempontból, mind a mentőintézmény fejlesztése szempontjából előnyösnek találta és megkötötte a megállapodást a VVOME-vel. 1928. június 10-én a VVOME Szegedi Kirendeltsége megkezdte működését.
Megszűnt a tűzoltóság Mentő Alosztálya, a mentő teendők alól a tűzoltóság nagy részben felmentést nyert, csupán a vezetés adminisztratív része maradt a tűzoltó főparancsnok kezében. A VVOME a Városi Tanács engedélyével Papp Ferenc tűzoltó főparancsnokot bízta meg az igazgatói teendők ellátásával. A telefonon történő bejelentéseket, a mentők riasztását továbbra is a tűzoltók végzik. A tűzoltók vonulnak ki továbbra is a mentő gépkocsival meg nem közelíthető sáros utcákba, tömeges balesetekhez, mint a mentőállomás tartaléka.
A VVOME igazgatósága a mentőállomás orvosi ügyeinek intézésére Dr. Sztavrovszky Pál személyében külön főorvost állított be. A mentő gépkocsik számát két új modern Magosix mentőautóval növelik, így már négy betegszállító autó áll a szolgálat rendelkezésére.
A szolgálatot – mely eddig csak a város belterületére vonatkozott az addig fennálló szabályrendelet értelmében – a város egész területére, Alsó- és Felsőtanyán kívül Ó- és Újszentivánra, valamint Kübekháza, Tápé, Algyő, Szőreg, Deszk, Sándorfalva és Kiskundorozsma községekre is kiterjesztette.
A megalakulás, illetve a szolgálat átvételének napján üzembe helyezték a Tiszai Vízi Mentőállomást is, ahol, egy 40 lóerős Steyr motorral ellátott mentőcsónakkal három kiképzett vízi mentő teljesített szolgálatot, megfelelő helyiséggel kialakított vízi házon.
Érdemes egy pillantást vetni a szegedi mentőállomás betegszállítási díjtarifájára, amely a következő volt:
| 1-10 km-ig (a km-t oda-vissza számítva) | nappal: | 8,- Pengő |
| éjjel: | 10,- Pengő | |
| 11-20 km-ig | nappal: | 12,- Pengő |
| éjjel: | 15,- Pengő | |
| 20-30 km-ig | nappal: | 16,- Pengő |
| éjjel: | 20,- Pengő | |
| 30 km-en túl km-ként | nappal: | 0.60 fill. |
| éjjel: | 0.70 fill. | |
| vasútállomásra, vagy vasútállomásról | nappal: | 10,- Pengő |
| éjjel: | 12,- Pengő |
1928 június 10-től a szegedi mentőállomás teljesítőképessége a háromszorosára, területére nézve a tízszeresére, a személyzet pedig az ötszörösére növekedett. Mindez a városnak csupán annyiba került, amennyibe a mentőintézmény ez ideig évente.
Az első évben 21000,-, a többi évben 25000,- Pengőt fizetett a város. A további szükséges fejlesztésekről már a VVOME-nak kellett gondoskodnia. A VVOME a szükséglet kívánalmainak megfelelően időközben emelte e létszámot és emelte a gépkocsik számát is. Szegednek 1928-31. között három gépkocsija, 1932-37 között négy, 1938-tól öt gépkocsija volt.
A megnövekedett teendők által az egyesület kiadásai is lényegesen megszaporodtak. Azok előteremtésénél a városok hozzájárulása mellett nem nélkülözhették a társadalom, az intézmények, a gyárak támogatását; mint ahogy a társadalom segíti és támogatja a mentőket mindenütt.
A szilveszter a mentőké volt a jelszó; „Adakozzunk a mentőknek!”.
A mentőállomások városuk felszabadulásáig tudták ellátni a szolgálatot. A gépkocsikat a hadseregek vették igénybe; Budapesttel az összeköttetés megszakadt, így a VVOME kirendeltségek megszűntek működni. Szegeden a tűzoltóság lovait is igénybe vették a hadműveletekhez, így a tűzoltó személyzet önfeláldozó, nehéz fizikai munkával, jó ideig gyalog-, kézi- és kerekes hordágyakkal látta el a szolgálatot, amely akkor csak a város belterületére terjedt ki.
A második világháború után az ország romokban hevert. A mentőegyesületek szinte működésképtelenek voltak Budapesten éppen úgy, mint vidéken, a háború ezeket sem kímélte. Roncsokból próbáltak mentőautókat összeállítani, a Népjóléti és a Pénzügyminisztérium később lehetővé tette, hogy amerikai gépkocsikat kapjanak a mentők.
A felszabadulás után elsőnek a hódmezővásárhelyi mentőállomás nyílt meg 1945. november 22-én, ezt követte a szentesi 1946. május 1-vel, Szegeden 1947. március 1-én, Makón pedig 1947. március 13-án, mint VVOME kirendeltségek. Szegeden a vízi mentőszolgálatot nem tudták újraindítani.
Új fejezet kezdődik a mentőellátás területén 1948-ban. A kormány a 4980/1948/V. 10./sz. rendeletével létrehívta az Országos Mentőszolgálatot (OMSZ). Ez a korszerűsítés és fejlődés meggyorsítását indította el.
1879 augusztus 27-től a mai napig jóformán a városok ostroma alatt sem szünetelt a mentés, az elsősegélynyújtás, a betegszállítás; mentődolgozóink pedig mindenkor – még életük kockáztatásával is – helytálltak és mindenütt ott voltak, kezdetben zöldre festett gépjárműveik mindenhová vitték a segítséget, a reményt. S ma is, amikor hófehér mentőautóink ismét pillanatokon belül indulnak, és perceken belül ott vannak a városok belterületén és külterületein; a járás, a megye falvaiban, tanyáin, hogy a bajbajutottaknak segítséget vigyenek, akkor elmondhatjuk, hogy a mentődolgozók éjjel és nappal maradéktalanul teljesítették és teljesítik kötelességüket.
Vessünk egy pillantást az eddig szállított betegek számszerűségeire a szegedi mentőállomás vonatkozásában (1928-tól):
| 1928. VI. 10-tól | 1287 | 1942. év | 4646 |
| 1929. év | 2922 | 1943. év | 5236 |
| 1930. év | 3056 | 1944. év | 4099 |
| 1931. év | 3074 | 1945. év | 3824 |
| 1932. év | 3972 | 1946. év | 2861 |
| 1933. év | 2768 | 1947. év | 3220 |
| 1934. év | 2742 | 1950. év | 5585 |
| 1935. év | 3303 | 1955. év | 11376 |
| 1936. év | 3217 | 1960. év | 15483 |
| 1937. év | 3662 | 1965. év | 19979 |
| 1938. év | 3632 | 1970. év | 30781 |
| 1939. év | 3324 | 1975. év | 40532 |
| 1940. év | 3477 | 1980. év | 52394 |
| 1941. év | 3876 | 1984. év | 63138 |
A fejlődés óriási, a számok magukért beszélnek.
Az 1960-as évek második felétől kezdve fokozatosan kiépült a mentőszervezet, mint középirányító szerv. A mentőszervezethez Csongrádon 3 futó gépkocsi, Hódmezővásárhelyen 3 futó gépkocsi, Kisteleken 4 futó gépkocsi, Makón 6 futó gépkocsi, Szegeden 22 futó gépkocsi, Szentesen 7 futó gépkocsi, összesen 45 futó gépkocsi tartozott.
Jelenleg Szeged Mentőállomáson 13 mentőgépkocsi üzemel:
1 mentőorvosi/mentőtiszti kocsi (24 órás szolgálatban)
1 rohamkocsi (24 órás szolgálatban)
1 esetkocsi (12 nappal órás szolgálatban, 8-20 óra között)
1 ONE kocsi (orvos nélküli esetkocsi, 24 órás szolgálatban)
4 mentőgépkocsi (24 órás szolgálatban)
5 mentőgépkocsi (nappal 8/10/12 órás szolgálatban)
(Ezen felül rendelkezünk egy Tömeges Baleseti Egységgel is.
Valamint az Újszülött Életmentő Szolgálat rohamkocsija is tőlünk indul)