A Csongrád megyei Mentőszervezethez tartozó mentőállomások 1948. előtt a Vármegyék-és Városok Országos Mentő Egyesülete (VVOME) fennhatósága alá tartoztak. Az egyes városokban a VVOME kirendeltségek különböző időpontokban létesültek: Hódmezővásárhelyen 1929. május 17-én, Makón 1928. augusztus 11-én, Szegeden 1928. június 10-én,  Szentesen 1930. november 9-én.

A szegedi mentőállomás története a fenti időpontnál jóval korábban kezdődik. Szeged városát – amely már akkor is szépen fejlődő, népes és kulturális vezetésre hivatott központ-ja volt az Alföldnek -1879. március 12-én a Tisza elöntötte, szinte valamennyi házát lerombolva a földdel tette egyenlővé.

Az egész ország, sőt számos európai főváros gyorsan érkezett segítsége a város újjáépítését lehetővé tette. A pusztító árvíz után a régi város helyén korszerű kör- és sugárút rendszerrel rövid idő alatt egy új város épült.

A közintézmények sorában legelsőnek az árvíz után – 1879. augusztus 27-én – megalakult a Városi Hivatásos Tűzoltóság. Ez azért érdemel említést, mert ettől az időtől kezdve a betegszállítást a tűzoltóság végezte. Igaz ugyan, hogy az első időben csak gyaloghordágyon, mert csak a módosabbaknak futotta bérkocsira. Az elsősegélynyújtást a kerületi tiszti orvosok végezték, legtöbbször házi ápolásra utalva a betegeket, mert kórházi elhelyezésre csak kivételes esetekben kerülhetett sor.

Bár az árvíz okozta hatalmas pusztítás, a nagy katasztrófa ugyancsak megtaníthatta a város lakosságát és hatóságait a mentő-jelmondatnak nagy igazságára: „Mindenkit érhet baleset!”. mégsem jutott senkinek eszébe, hogy a mentőintézményt megalakítsák.

1890-ben kolerajárvány pusztított Szegeden, ami miatt megnövekedtek a betegszállítási feladatok. Ezért a város beszerzett egy lófogatú betegszállító kocsit, amivel azonban csak a fertőző betegeket szállítottak. 1897-ben felállítja a város a fertőtlenítő intézményt, majd 1898-ban két új betegszállító kocsit vásárol, amelyeket először a fertőtlenítő intézményben helyeznek el. A szükségessé vált elsősegélynyújtást, továbbá a betegszállításokat a beosztott „fertőtlenítő tűzoltók” végezték.

A mentőállomás megszervezését Dr. Faragó Ödön tisztiorvos szorgalmazta, és vállalta az azzal járó számos nehézség és akadály leküzdését. A Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület (BŐME) vezetői a szervezésben és a kiképzésben adtak nagy segítséget. Dr. Faragó Ödön fáradhatatlan munkája eredményeként kerülhetett sor arra, hogy 1904. szeptember 5-én mentőállomás létesült Szegeden. Két tűzoltót Budapestre a BŐMÉ keretében tartott tanfolyamra küldtek, a többi tűzoltónak Dr. Faragó Ödön szervezett tanfolyamot. A mentőkocsik és a mentőszolgálatra kirendelt kocsis egypár lóval a gazdasági udvarban, a mentő-tűzoltók pedig a tűzoltó-laktanyában tartózkodtak.

A mentőállomás működését megismerte a város lakossága, és mind sűrűbben vette aztigénybe, amit az alábbi táblázat is érzékeltet.

Mentési feladatok ellátása évenként (1928-ig)

1904-ben 112 feladat 1917-ben 1881 feladat
1905-ben 438 1918-ban 1899
1906-ban 565 1919-ben 1315
1907-ben 566 1920-ban 1731
1908-ban 780 1921-ben 1544
1909-ben 932 1922-ben 1861
1910-ben 1085 1923-ban 4379
1911-ben 1077 1924-ben 4032
1912-ben 905 1925-ben 4086
1913-ban 957 1926-ban 4742
1914-ben 1911 1927-ben 4652
1915-ben 1997 1928-ban 1789
1916-ban 1670 (június 10-ig)

Az első világháborút követő trianoni béke hontalanná tette a Kolozsvári Tudományegyetemet és a Kolozsvári Önkéntes Mentő Egyesületet is. A Kolozsvári Tudományegyetem 1921. évben Szeged város vendégszerető falai között talált új otthonra, egyelőre ideiglenes elhelyezésben, más rendeltetésű középületek átengedésével. Szeged város lakossága hatalmas anyagi áldozatával biztosította, hogy a Tisza partján, az árvíz emlékére emelt Fogadalmi Templom környékén teljesen új, tisztán ennek a célnak épült épületekben nyert elhelyezést véglegesen a Szegedi Tudományegyetem. Az ide telepedett és szeretettel fogadott egyetemi hallgatók viszonozni akarták a város vendégszeretetét, és 1922-ben megtették az első lépéseket arra, hogy a mentőszolgálatot ők lássák el.

A megvalósítás a mentőintézményt vezető Dr. Wolf Ferenc tiszti főorvossal és a mentőállomás adminisztrációját vezető Papp Ferenc tűzoltóparancsnokkal történt megállapodások folytán, egyelőre a Szegedi Önkéntes Tűzoltó Egyesület Mentő Alosztályaként történt meg. Ennek a mozgalomnak az orvostanhallgatók körében Dr. Szász Sándor volt a vezetője. Id. Dr. Jancsó Miklós, Dr. Vidákovícs Kamill professzorok vezetésével Dr. Kenessey Béla, Dr. Hints Elek és Dr. Engel Rudolf tanársegédek segédletével hathetes elsősegélynyújtó tanfolyamot tartottak és 1923. január 4-től 35 orvostanhallgató megkezdte a munkát, ellátva az ügyeleti szolgálatot is. Ezek közül nappal kettő, éjjel pedig egy orvostanhallgató tartott szolgálatot, akik mellé be volt osztva egy-egy tűzoltó. A betegek szállítására két lófogatú kocsi állt rendelkezésre. A mentőállomás kizárólag balesetek és hirtelen rosszullétekhez nyújtott elsősegélyt, továbbá a kórházi ápolásra szoruló beszállítást végezte.

A mentőszolgálatban eltöltött idő egy leendő orvosnak mindenképpen hasznos volt.Hozzászoktak a beteghez, a váratlan helyzetekhez, nem féltek a vérző sebektől, tudták mitkell tenni ájult, eszméletlen beteggel, szüléseket vezettek le önállóan.

1921-ben a tűzoltóság a katonaságtól kapott négy sebesültszállító autót, ebből kettőtrövidesen üzembe is helyeztek. Ettől kezdve balesetekhez már mentőkocsival vonultak ki,sajnos csak rövid ideig, mivel a katonaság az autókat eladta, és azokat elvitték. Eközben a tűzoltóság autóroncsokat vásárolt a Magyar Királyi Felszámoló Hivataltól, amelynek felhasználásával üzemképes állapotba hoztak a tűzoltóság műhelyében egy Opel gyártmányú kis teherautót, és ezt 1921. május 8-án használatba is vették. 1926-ban ponyvafedél helyett üvegezett oldalfalakkal és hátsó ajtóval csukottá alakították át.

1927-ben a tűzoltóság ismételt sürgetésére a Város Tanácsa beszerzett egy teljesen újMagosix, hathengeres motorú, önindítóval, kézmosóval, fűtőberendezéssel ellátott mentőautót.

A szegedi mentőintézmény fejlődésének újabb szakasza 1928. év elején kezdődött. Abudapesti székhellyel megalakult a VVOME, a mentőintézmények egész ország területénegységes elvek szerint való kiépítése során – amelyet a Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium nemcsak erkölcsileg, hanem anyagilag is támogatott – javaslatot tett Szeged Városának a mentőállomás átvételére.

Az országos mentőegyesület ajánlatát a Város Tanácsa mind anyagi szempontból, mind a mentőintézmény fejlesztése szempontjából előnyösnek találta és megkötötte a megállapodást a VVOME-vel. 1928. június 10-én a VVOME Szegedi Kirendeltsége meg­kezdte működését.

Megszűnt a tűzoltóság Mentő Alosztálya, a mentőteendők alól a tűzoltóság nagy részben felmentést nyert, csupán a vezetés adminisztratív része maradt a tűzoltó főparancsnok kezében. A VVOME a Városi Tanács engedélyével Papp Ferenc tűzoltó főparancsnokot bízta meg az igazgatói teendők ellátásával. A telefonon történő bejelentéseket, a mentők riasztását továbbra is a tűzoltók végzik. A tűzoltók vonulnak ki továbbra is a mentő gépkocsival meg nem közelíthető sáros utcákba, tömeges balesetekhez, mint a mentőállomás tartaléka.

A VVOME igazgatósága a mentőállomás orvosi ügyeinek intézésére Dr. Sztavrovszky Pál személyében külön főorvost állított be. A mentő gépkocsik számát két új modern Magosix mentőautóval növelik, így már négy betegszállító autó áll a szolgálat rendelkezésére.

A szolgálatot – mely eddig csak a város belterületére vonatkozott az addig fennálló szabályrendelet értelmében – a város egész területére, Alsó- és Felsőtanyán kívül Ó- és Újszentivánra, valamint Kübekháza, Tápé, Algyő, Szőreg, Deszk, Sándorfalva és Kiskundorozsma községekre is kiterjesztette.

A megalakulás, illetve a szolgálat átvételének napján üzembe helyezték a Tiszai VíziMentőállomást is, ahol, egy 40 lóerős Steyr motorral ellátott mentőcsónakkal három kiképzett vízi mentő teljesített szolgálatot, megfelelő helyiséggel kialakított vízi házon.

Érdemes egy pillantást vetni a szegedi mentőállomás betegszállítási díjtarifájára, amely a következő volt:

1-10 km-ig (a km-t oda-vissza számítva) nappal: 8,- Pengő
éjjel: 10,- Pengő
11-20 km-ig nappal: 12,- Pengő
éjjel: 15,- Pengő
20-30 km-ig nappal: 16,- Pengő
éjjel: 20,- Pengő
30 km-en túl km-ként nappal: 0.60 fill.
éjjel: 0.70 fill.
vasútállomásra, vagy vasútállomásról nappal: 10,- Pengő
éjjel: 12,- Pengő

1928 június 10-től a szegedi mentőállomás teljesítőképessége a háromszorosára, területére nézve a tízszeresére, a személyzet pedig az ötszörösére növekedett. Mindez a városnak csupán annyiba került, amennyibe a mentőintézmény ez ideig évente.

Az első évben 21000,-, a többi évben 25000,- Pengőt fizetett a város. A további szükséges fejlesztésekről már a VVOME-nak kellett gondoskodnia. A VVOME a szükséglet kívánalmainak megfelelően időközben emelte e létszámot és emelte a gépkocsik számát is. Szegednek 1928-31. között három gépkocsija, 1932-37 között négy, 1938-tól öt gépkocsija volt.

A megnövekedett teendők által az egyesület kiadásai is lényegesenmegszaporodtak. Azok előteremtésénél a városok hozzájárulása mellett nem nélkülözhették a társadalom, az intézmények, a gyárak támogatását; mint ahogy a társadalom segíti és támogatja a mentőket mindenütt.

A szilveszter a mentőké volt a jelszó; „Adakozzunk a mentőknek!”.

A mentőállomások városuk felszabadulásáig tudták ellátni a szolgálatot. A gépkocsikat a hadseregek vették igénybe; Budapesttel az összeköttetés megszakadt, így a VVOME kirendeltségek megszűntek működni. Szegeden a tűzoltóság lovait is igénybe vették a hadműveletekhez, így a tűzoltó személyzet önfeláldozó, nehéz fizikai munkával, jó ideig gyalog-, kézi- és kerekes hordágyakkal látta el a szolgálatot, amely akkor csak a város belterületére terjedt ki.

A második világháború után az ország romokban hevert. A mentőegyesületek szinte működésképtelenek voltak Budapesten éppen úgy, mint vidéken, a háború ezeket sem kímélte. Roncsokból próbáltak mentőautókat összeállítani, a Népjóléti és a Pénzügyminisztérium később lehetővé tette, hogy amerikai gépkocsikat kapjanak a mentők.

A felszabadulás után elsőnek a hódmezővásárhelyi mentőállomás nyílt meg 1945. november 22-én, ezt követte a szentesi 1946. május 1-vel, Szegeden 1947. március 1-én, Makón pedig 1947. március 13-án, mint VVOME kirendeltségek. Szegeden a vízi mentőszolgálatot nem tudták újraindítani.

Új fejezet kezdődik a mentőellátás területén 1948-ban. A kormány a 4980/1948/V. 10./sz. rendeletével létrehívta az Országos Mentőszolgálatot (OMSZ). Ez a korszerűsítés és fejlődés meggyorsítását indította el.

1879 augusztus 27-től a mai napig jóformán a városok ostroma alatt sem szünetelt amentés, az elsősegélynyújtás, a betegszállítás; mentődolgozóink pedig mindenkor – mégéletük kockáztatásával is – helytálltak és mindenütt ott voltak, kezdetben zöldre festett gépjárműveik mindenhová vitték a segítséget, a reményt. S ma is, amikor hófehér mentőautóink ismét pillanatokon belül indulnak, és perceken belül ott vannak a városok belterületén és külterületein; a járás, a megye falvaiban, tanyáin, hogy a bajbajutottaknak segítséget vigyenek, akkor elmondhatjuk, hogy a mentődolgozók éjjel és nappal maradéktalanul teljesítették és teljesítik kötelességüket.

Vessünk egy pillantást az eddig szállított betegek számszerűségeire a szegedi mentőállomás vonatkozásában (1928-tól):

1928. VI. 10-tól 1287 1942. év 4646
1929. év 2922 1943. év 5236
1930. év 3056 1944. év 4099
1931. év 3074 1945. év 3824
1932. év 3972 1946. év 2861
1933. év 2768 1947. év 3220
1934. év 2742 1950. év 5585
1935. év 3303 1955. év 11376
1936. év 3217 1960. év 15483
1937. év 3662 1965. év 19979
1938. év 3632 1970. év 30781
1939. év 3324 1975. év 40532
1940. év 3477 1980. év 52394
1941. év 3876 1984. év 63138

 

A fejlődés óriási, a számok magukért beszélnek.

Az 1960-as évek második felétől kezdve fokozatosan kiépült a mentőszervezet, mint középirányító szerv. A mentőszervezethez Csongrádon 3 futó gépkocsi, Hódmezővásárhelyen 3 futó gépkocsi, Kisteleken 4 futó gépkocsi, Makón 6 futó gépkocsi, Szegeden 22 futó gépkocsi, Szentesen 7 futó gépkocsi, összesen 45 futó gépkocsi tartozott.

Jelenleg Szeged Mentőállomáson 13 mentőgépkocsi üzemel:

1 mentőorvosi/mentőtiszti kocsi (24 órás szolgálatban)

2 roham/esetkocsi (1 24 órás, 1 12 nappal órás szolgálatban)

1  ONE (orvos nélküli esetkocsi, 24 órás szolgálatban)

3  mentőgépkocsi (24 órás szolgálatban)

6 mentőgépkocsi (nappal 12 órás szolgálatban)